Bóka Benedek: Anyukám

Anyukám mindig ragyog rám,

Úgy szeretlek Téged,

De Te ezt mindig érzed.

Ha akarsz, veszek neked virágokat,

Tulipánokat,

Ezért anyák napján köszöntelek.

Vantulek Noémi:

Egy pótolhatatlan anyuka

Te számomra olyan vagy, mint a fény,

Kiből ömlik rám a sok remény,

Ki mindenkor mosolyog,

S ettől mindig boldog vagyok.

Én mindig szeretlek téged,

S tudod mindent megteszek érted.

Majd ha nagy leszek is hozzád futok,

Hisz azt mondtad: Rád mindig számíthatok.

Én tudom, sok anyuka létezik,

De drágább vagy, mint a legdrágább kincs.

Mint egy pótolhatatlan csillogó kő:

Szép vagy, mint egy drágakő.

Gyönyörű vagy, mint egy istennő.

Mikor megszülettem, ajándékot adtál nekem,

Te boldog vagy, s ez mindennél fontosabb nekem!

Tudom, mindennél jobban szeretsz engem!

Gábor János: Álmomban

Este az ágyban lehajtottam fejecském.

Az álmomban anyuval voltam kettecskén.

Álmomban megpuszilt anyukám,

A csillogó szeme ragyog rám.

Gódor Dániel: A tulipánok

Kezemben tartom a virágokat,

Kedvenceidet, tulipánokat.

S, hogy én most már vagyok,

Arcod ettől boldogan ragyog.

Farkas Bence: Az anyukám

Az én anyukám,

Mosolya ragyog rám.

Örül annak, hogy vagyok,

Azóta mindig ragyog.

Az életben sok mindent akarok,

Ebből sokat meg is kapok.

Az arcára mosolyt csalok,

Ettől ő mindig boldog.

Csörgits Máté: Anya és én

Te vagy az Én Anyám,

Szépen nézel reám.

Sokat megyünk kettecskén,

Simogatod fejecském.

Én a fiad vagyok.

Közben a nap ragyog.

Néha hosszú az árnyékod.

Eléd rakok egy játékot.

Szerencsére kikerülöd,

Én pedig a székre ülök.

Ha én almát akarok.

Rögtön felvágva kapok.

Kimegyünk a tóra,

Ott üdül a róka.

Megnézem a rókát,

Te meg vársz egy fókát.

Sajnos nem jön fóka,

De jó volt a móka.

Szedek neked virágokat,

Piros kis tulipánokat.

Te meg persze elfogadod,

Rögvest egy vázába rakod.

Pár nap múlva elhervad,

Nem baj, majd szedek újat.

Csigi Petra: Anyukám

Ma van a te napod,

Bármit kérsz, megkapod,

mert te vagy az én anyukám,

Ki felnéz reám.

Mindenkiben ragyog a fény,

Az anyukámban a remény.

Fájna, ha elveszítenélek,

Szeretlek, ameddig élek.

S mikor sétálunk kettecskén,

Lehunyom a szemecském,

S arra gondolok,

neked fényesek a csillagok.

Én akkor vagyok boldog,

Mikor anya rám mosolyog,

mert életem első percében téged megláttalak,

Attól kezdve örülök egyért, miattad!