Ajánlott versek
Tóth Krisztina
Altató
Ezüst cipőben jár a Hold
Kigyúl az égi lámpabolt
Ott fönn lakik mind aki volt
Kék függönyön sok égi folt
Aki volt annak ott van ágya
Ágya fejénél ég a lámpa
Feje alatt párna felhő
Mikor fény gyúl az árnya megnő
Itt lenn is árnyékok a fák
Aki elalszik messze lát
Aki ott fönn van messze néz
Csurog le ránk a lámpaméz
Szabó T. Anna
Hóhullásban
Hóhullásban sok pihe hull:
egy pihe sem lesz így egyedül.
Egyedül nem jön, nincsen kedve:
egyedül a hópihe csak dideregne.
Egymaga nem jön: százan jönnek,
kavarog a sok pihe, hullanak, esnek,
kavarog százezer, hull millió,
perdül és táncol, kanyarog a hó.
A földre leérve összefogóznak,
tolldunnának, lágy takarónak,
belepik az utcát, a tereket, a várost,
Szentendrét és Budafok-Hárost.
Belepik a ligetet, belepik a szigetet,
összefogózva már nem didereg,
már nem fázik a sok pihe-csillag,
tollpuha paplana csillog-villog.
Alszik alatta a rét meg az erdő,
könnyű dunna, pihepuha felhő,
alszik a föld és földben a búza,
hótakaróját magára húzza.
Csend van, csend van, semmi se moccan,
ág sem roppan, cipő se koppan,
nyugszik és alszik a tér meg a táj,
csak a hó, csak a hó, csak a hó muzsikál.
Tandori Dezső
Egy régi-régi medve
Egy régi-régi piacon
sétáltunk, tavaszi napon.
Örültünk, hogy elmúlt a tél,
és pulóvert lenget a szél.
Lengedeztek a szélben
tarka pulóverek.
Medvémnek észrevétlen
igen jó kedve lett.
Egy öreg karosszék tövén,
ahová épp elért a fény,
megpillantottunk valakit.
– Hiszitek-e? Mi is alig!
Ott ült egy kisebb székben,
ott ült és napozott
egy régi medve! Éppen…
éppen… ásítozott!
Aztán minket is észrevett.
Medvémmel elbeszélgetett.
Egy kicsit sem volt bánatos.
Jó az, ha az idő napos.
A régi-régi medve
nagyon örült nekünk.
Kérdeztük, nincs-e kedve
hazajönni velünk?
Azt mondta: „Mennék veletek,
de a piaci verebek
mit kezdenének nélkülem?
Nem csipkedhetnék a fülem!”
Barak László
Időbolt
Tegnapelőtt titokban
időboltot nyitottam.
Kapható volt minden nap:
a holnapután s a tegnap…
Hol van már a tavalyi hó?
Nem gondoltam, hogy a boltban
olyan lesz a forgalom,
hogy a percek,
másodpercek
nyitás után mind elkelnek.
Itt állok most idő nélkül,
semmim sincsen –
csak a születésnapom.
Mi lesz akkor énvelem,
hogyha azt is eladom?!...
Vörös István: Napmolnár
Pénzért őrlök csütörtököt,
lepotyog a péntek,
láttam éjjel két ördögöt,
füvön heverésztek.
Ingyen adok vasárnapot,
hétfő jön utána,
láttam krampuszt 26-ot
egy zsákba bezárva.
Kölcsönveszek egy-két szerdát,
de elmúlnak gyorsan,
éjszaka az angyal sem lát,
azt sem tudja, hol van.
Sulyok József:
Csillagkép
Sok csillag van fejem fölött,
de csak este látom.
Képzeletben körbejárom,
a Föld az állomásom.
Amely csillag jobban fénylik,
az van hozzám közelebb,
amelyik kissé halovány,
az lehet az öregebb.
Egyik-másik csoportosul,
formát, alakot öltve.
Nevet kapott az embertől,
róluk mondákat költve.
Onnan jön több mese hőse,
ott laknak a tündérek.
Csillagzatok állásáról
papok, jósok regélnek.
Én, esténként elképzelem,
nézve a mesés eget,
valahonnan a távolból
egy lény, nekem integet.
Mert valahol más értelemnek,
bolygónk is csillagként ragyog.
Visszaintek. Hadd tudja meg,
hogy lakótársa vagyok.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
